1. Fejezet: Bentlakásos suli.

Christine Blake, vagyok. Az életem, normális.. A szüleim azt hiszik milyen jó kislány vagyok a suliban, pedig nem, rosszul lássák. Bárki belém köt vagy csúnyán nézz rám, kitépem a haját. Ebbe a kis városkában fúra dolgok szoktak történi, néha azt hiszem figyel valaki, de amire oda nézek semmi. A szüleim pár napja kivannak akadva a viselkedésem miatt. Hát elmesélem nektek, hogy a szüleim leszarnak 2 éveskorom óta, mert megszületett egyetlen lányuk, Miranda. Én 18 éves vagyok ő 16. Van egy barátnőm Jess. Ő mindig velem van, nagyon hasonlítunk, egymást mindig megvédjük.. 

                                ***

Ma iskola van alig várom hogy találkozzak Jess-el, anya ma is kivolt rám akadva hogy miért vagyok ilyen? Két lehetőség van, sose volt velem, sose foglalkozott velem. Ez a probléma senki se foglalkozott velem.  Bementem a suliba, és persze midig az utolsó előtti padban ülök, és hallgatom a tanár unalmas beszédét. Tegnap is olyan fura dolgot hallotam, egy lány síkitást, de én elszaladtam nem akartam hogy, engem is megerőszakoljanak, de én mindennap hallok valamit.. Lehet becsavarodtam?  De mind1 nem szeretnék erről beszélni.. Éppen kicsengettek, felálltam összepakoltam és szaladtam a kapuhoz, mentem volna ki de anya ott beszélt egy nővel, rólam volt szó...
-Nem bírok vele, bánom hogy megszültem, ma kifogom csapni a házból.."amikor ezek a szavak elhagyták a száját az ajtó kinyitodott, és anya meglátott, lesápadt, és fehér lett mint a fal.. Nekem egy könnycsepp gördült le az arcomon.-Kicsim nem úgy gondoltam.."nyúlt volna az arcomhoz de elrántottam onnan a kezét. Ellöktem magamtól és elszaldtam, tudtam hogy nem szeret de ennyire? Én sose modtam volna, hogy ennyire utálni fog.. Most tudasult bennem hogy apám és anyám utál, a húgam egy patkány.. Most hova menjek? Sehova nem mehetek?! 

                                                                        ***
Haza mentem össze pakolni a cuccaimat, amikor minden kész volt lementem, és apával találtam magam szembe.-Hova mész?"Kérdezte aggódva, pedig tudta hogy anya mire készül.."-Anya kiakar dobni innen ahogy te is.."mondtam sírva, kijött belőlem az a 16 évi sírás, amikor az ágyaban sírtam, de most mindenki előtt.. Anya pont akkor jött be, aggódva nézte a táskát..-Christine, kérlek ne, nem kellet volna mondanom amit mondtam.. É-én szeretlek.."mondta majdnem bőgve, nem érdekel".
-Igen, szeretsz hol voltál szülinapomkor bocsánat hol voltatok? Engem mindennek elhordtok de a kis áldott lányotokat kéne megnézni, mert a fél iskola megbaszta de nem baj, nem érdekel most már elmegyek, és tudjátok mi ti nem szülök vagytok hanem egy önző emberek.."ezzel a mondattal kimentem, és egy taxiba száltam. Egy bentlakásos suliba megyek.. Bőgve száltam be a taxiba, kisírtam magamat, lehet hogy lázas lettem a sok sírástól...

                                                                                  ***
Amikor oda értem a bentlakásos sulihoz, már behívtak, a szobámba.. Egy lánnyal leszek egy szobában, kiszedtem a cuccaimat, mindent elpakoltam.. Még Jessnek sem szóltam hol vagyok, elveszítettem a legjobb barátnőmet.. A családom utál, kész roncs vagyok... Bejött a lány a szobába..
-Szia Bella, vagyok.. "köszönt kedvesen, én meg törölgettem a könnyeimet.. Oda ült hozzám, és aggódó arcával találtam szembe magamat.. -Mi a baj?"kérdezte megint aggódva...
-Bocsi, Christine vagyok, hát nem szeretnék róla beszélni.."erőltettem magamra egy féloldalas mosolyt...
-Ha lesz kedved, elmesélni meghallgatlak, oké?"bollintóttam, már 7 óra volt, hogy elment az idő... 8 nem fogadot hívás, anya, apa, Miranda.. Miranda tuti kapott otthol és azért akar bocsánatott kérni de mindig ugyan olyan patkány mint volt..