3. Fejezet: We vampires

Sziasztok itt a 3. Fejezet, remélem mindenkinek tetszik.. Akinek tetszett az iratkozzon fel, vagy írjon kommit..Tudom sokáig nem volt rész, de ez igy lesz ameddig nem kapok laptopot SORRY.   Köszönöm az első díjat, Lukovics Esztynek..  És köszönöm Viola töröknek a fejlécet hamarosan kirakom… 


UI: NEM LOPNI A FEJLÉCET!!!

Fejlévet készítette: Török Viola (Violett) Our Side Design (Innen rendeltem, rendeljetek!! Gyönyörűen szerkesztenek.





----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
                                                                                      Harry

Remélem Christine elfelejtett mindent a tegnapiból, a fiúkkal vadászni voltunk és ő oda keveredett. Mi nem hétköznapi emberek vagyunk, a fajtánkról filmek készültek, de ha az ostoba hallandók tudnák hogy léteznek természet felleti erők akkor mit csinálnának? Elvinnének minket egy laborba felbocolni? Ezért van titokban évszázadok óta hogy mik is vagyunk. Én 1190 éves vagyok, tudom hihetetlen de annyi vagyok. Nekünk különleges erőnk van, én nagyon erős vagyok, Bella gondolat olvasó, és a többieknek, több fajta erőjük van, nekünk csak egy képeségünk van, Niallnek és nekem nincs barátnők, a többieknek van. Nekem nem kell, én csak egy dugásra akarom a nőket, semmi másra, nem kell kapcsolat. Niallnak különös képessége van, bele lát a jövöbe, ezt azért mondom mert egyszer mondta hogy szerelmes leszek.

                                                                         Visszaemlékezés**
XVCCM

Niall nagyon csöndesen ült a fotelben, egyszer csak rám pillantott, és elmosolyodott, kérdőn néztem rá. Megint elcsendesedett, a fiúk és én már tiszta idegesek lettünk hogy mi a fasz baja van…
-Harry megfogsz csalni?"kérdezte színészkedve, de ott bújkált az a sunyi mosoly neki.."
-Miről beszélsz?"kérdeztem mérgelődve, nem szeretem ha így viccelődnek velem, pedig  ő is tudja.."
-Szerelmes leszel egy szőke lányba, lesem tud majd magáról vakarni olyan erőszakos leszel.." Amikor ezt kimondta Niall, a fiúk felnevettek, és rám néztek, és gratuláltak, hogy végre lesz egy csajom.. Hahaa kiváncsi leszek rá… 

                                                                     VisszaemlékezésVÉGE**

Szóval ez a történet, most meg azzal csesztettet, ebben az évben hogy elfog jönni, ide ebbe a bentlakásos suliba.. Most mindenki kapaszkodjon meg, azt mondta Christine lesz a szerelmem. Az egész, V.I.C.C. Ennyit tudok mondani. Talán ő fog nekem könyörögni hogy vigyem az ágyamba. Sokan mondják hogy bunkó vagyoka nőkkel, hogy dugás után eldobom őket, nem érdekel. Most jön a fő kérdés hogy mi vagyunk?  

VÁMPÍROK.


                           

2. Fejezet: Tipikus Christine

Reggel amikor felkeltem, Bella öltözködött.. Jézus itt is menni kell órára. Felpattantam, és készülödtem.. Amikor már minden kész volt, a sminkem is meg minden. Bellához oda mentem..
-Bella, "megakartam szólalni de valaki benyitott, öt fiú volt... Khm, öt fiú..."
-Szia Bella, ó szia kedvesem téged hogy hívnak.."Nem voltam vissza szólok kedvemben..."
-Christine..."A barna hajú fiú megfogta a karomat és húzott magával, Bella és többiek nevettek rajtunk..
 -Amúgy ők itt, Louis, Zayn, Niall, Harry, Liam.."Mondta Bella, ahova húzott, Louis, az iskola terem volt.. Leültem Bella mellé, és a tanár meg is ékrezett, elkezdett valamit beszélni de nem érdekelt.. Azt hajtogatta a belső hangom, hogy valahol hallotam, vagy láttam őket.. De nem tudom hogy hol és mikor.. Annyira törtem a fejemet, hogy észre se vettem hogy bámul a göndör, azt hiszem Harry.. Integettem neki, hogy ne nézzen, nem vette a célzást, rám mosolygott. Nem szólok amúgy se vagyok olyan kedvemben, hagytam rá az egészet.. Megnéztem hányóra van 8:45 öt perc és csöngettek.. 5 nem fogadott hívás ma és egy sms... Miranda... "Gyere vissza, tudom nagyon rossz húgod voltam, de kérlek, neharagudj csak gyere vissza.. Szeretlek... M.Xx" Ez egy furcsa dolog Mira szájából.. Nem érdekel senki most már itt vagyok, és itt is leszek..


Kicsengettek feláltam, és Bella után mentem.. Bella is furcsán viselkedett, kiszaladt a teremből és a fiúk utánna mentek nem tudom mi baja lehetet.. Oda mentem az ablakhoz.. És egyből a földbe gyökereztem amikor megláttam Bella szemeit, tiszta vörös volt... De Bella megszólalt..
-Olyan jó szaga volt, majdnem letámadtam..-Nyugi.."mondta Harry"....mondta a fiúknak, mivan? Najó most ezt felkell dolgoznom, miaz hogy jó szagom van? Biztos a parfümöm volt az oka.. most már nyugodt vagyok.. Gyorsan elmentem, nehogy észre vegyenek.. Kimentem és leültem a padra, és azon gonolkoztam, hogy honnan ismerem azt az 5 srácot.. Tudom annak a Louisnak nagyon ismerös volt a hangja.. De honnan.. Harrynek is az a rekedtes hangja olyan ismerös.. HONNAN?? **Felmentem a szobába, és ott állt Bella.. Kicsit nyugtalan volt, mi baja van..
-Mond meg ha valami bajod van?"Kérdeztem egyre idegesseben, rám pillantott, és megnyalta a száját.. WÁT? Lezbikus.... Jézus, semmi bajom velük de rám gerjed egy nő...A szemeim nagyra nyíltak, és a szám "o" alakot mutattot.. Bella kérdőn nézett rám.. -Semmi bajom nincsen, csak rosszul érzem magam, és nem vagyok lezbikus.. "Jaj, már megnyugodtam.. Várj, de honnan tudta hogy erre gondoltam?" Megint kérdőn néztem rá...-Bocsi de mennem kell szia. "mondta össze zavarodva... Mi  franc? Honnan tudta... Kezdek becsavarodni..


                                                                                  ***

Este felé kimentem sétálni, gondolkoztam amit mondot Mianda.. Most hív anya, felvettem..
-Hol vagy?"Kérdezte aggódva.."
-Anya, azt mondtad ki akarsz csapni a lakásból, és bánod hogy megszültél, nem örülsz?"Mondtam neki szemre hányoan, de most nekem van igazam, örülnie kéne nem?... Elhallgatott, már 5 perce nem beszélsz, de azt hallom ahogy sír, és azt is hallom hogy Miranda is.. Miez a szinészkedés? Leraktam a telefont nem vagyok senkire kiváncsi most.. Megint hallotam egy síkitást.. Najó most nem fogok megijedni oda megyek.. Oda mentem a kukákhoz, és láttam egy csomó hapsit, és egy lányt aki ott könyörög, egyszer csak megbotlok, és egy pohár szét tör.. Tipikus Christine, mindenki rám kaptta tekintettét, én gyorsan elszaladtam, fogtam egy  taxit.. A zöld szemű fiúnak jegyeztem meg.. Valahonnan ismerös.. 



                                                                         

Prológus

Prológus

Christine Blake, a suliban rossztársaságba keveredet. Egy verekedés történt, majdnem kicsapták az iskolából de nem tették,
inkább ottholról csapták ki a viselkedése miatt. Nem hagyta ott az iskolát, bentlakásos suliba ment, talát új barátokat,
de volt ott öt fiú, és úgy gondolta hogy valamit tikolnak, kiakarta deríteni mi történt, de nagy bajba keveredett.
Olyant láttot amit nem kellet, volna..

1. Fejezet: Bentlakásos suli.

Christine Blake, vagyok. Az életem, normális.. A szüleim azt hiszik milyen jó kislány vagyok a suliban, pedig nem, rosszul lássák. Bárki belém köt vagy csúnyán nézz rám, kitépem a haját. Ebbe a kis városkában fúra dolgok szoktak történi, néha azt hiszem figyel valaki, de amire oda nézek semmi. A szüleim pár napja kivannak akadva a viselkedésem miatt. Hát elmesélem nektek, hogy a szüleim leszarnak 2 éveskorom óta, mert megszületett egyetlen lányuk, Miranda. Én 18 éves vagyok ő 16. Van egy barátnőm Jess. Ő mindig velem van, nagyon hasonlítunk, egymást mindig megvédjük.. 

                                ***

Ma iskola van alig várom hogy találkozzak Jess-el, anya ma is kivolt rám akadva hogy miért vagyok ilyen? Két lehetőség van, sose volt velem, sose foglalkozott velem. Ez a probléma senki se foglalkozott velem.  Bementem a suliba, és persze midig az utolsó előtti padban ülök, és hallgatom a tanár unalmas beszédét. Tegnap is olyan fura dolgot hallotam, egy lány síkitást, de én elszaladtam nem akartam hogy, engem is megerőszakoljanak, de én mindennap hallok valamit.. Lehet becsavarodtam?  De mind1 nem szeretnék erről beszélni.. Éppen kicsengettek, felálltam összepakoltam és szaladtam a kapuhoz, mentem volna ki de anya ott beszélt egy nővel, rólam volt szó...
-Nem bírok vele, bánom hogy megszültem, ma kifogom csapni a házból.."amikor ezek a szavak elhagyták a száját az ajtó kinyitodott, és anya meglátott, lesápadt, és fehér lett mint a fal.. Nekem egy könnycsepp gördült le az arcomon.-Kicsim nem úgy gondoltam.."nyúlt volna az arcomhoz de elrántottam onnan a kezét. Ellöktem magamtól és elszaldtam, tudtam hogy nem szeret de ennyire? Én sose modtam volna, hogy ennyire utálni fog.. Most tudasult bennem hogy apám és anyám utál, a húgam egy patkány.. Most hova menjek? Sehova nem mehetek?! 

                                                                        ***
Haza mentem össze pakolni a cuccaimat, amikor minden kész volt lementem, és apával találtam magam szembe.-Hova mész?"Kérdezte aggódva, pedig tudta hogy anya mire készül.."-Anya kiakar dobni innen ahogy te is.."mondtam sírva, kijött belőlem az a 16 évi sírás, amikor az ágyaban sírtam, de most mindenki előtt.. Anya pont akkor jött be, aggódva nézte a táskát..-Christine, kérlek ne, nem kellet volna mondanom amit mondtam.. É-én szeretlek.."mondta majdnem bőgve, nem érdekel".
-Igen, szeretsz hol voltál szülinapomkor bocsánat hol voltatok? Engem mindennek elhordtok de a kis áldott lányotokat kéne megnézni, mert a fél iskola megbaszta de nem baj, nem érdekel most már elmegyek, és tudjátok mi ti nem szülök vagytok hanem egy önző emberek.."ezzel a mondattal kimentem, és egy taxiba száltam. Egy bentlakásos suliba megyek.. Bőgve száltam be a taxiba, kisírtam magamat, lehet hogy lázas lettem a sok sírástól...

                                                                                  ***
Amikor oda értem a bentlakásos sulihoz, már behívtak, a szobámba.. Egy lánnyal leszek egy szobában, kiszedtem a cuccaimat, mindent elpakoltam.. Még Jessnek sem szóltam hol vagyok, elveszítettem a legjobb barátnőmet.. A családom utál, kész roncs vagyok... Bejött a lány a szobába..
-Szia Bella, vagyok.. "köszönt kedvesen, én meg törölgettem a könnyeimet.. Oda ült hozzám, és aggódó arcával találtam szembe magamat.. -Mi a baj?"kérdezte megint aggódva...
-Bocsi, Christine vagyok, hát nem szeretnék róla beszélni.."erőltettem magamra egy féloldalas mosolyt...
-Ha lesz kedved, elmesélni meghallgatlak, oké?"bollintóttam, már 7 óra volt, hogy elment az idő... 8 nem fogadot hívás, anya, apa, Miranda.. Miranda tuti kapott otthol és azért akar bocsánatott kérni de mindig ugyan olyan patkány mint volt..